A lovas imája
(The Horseman's Prayes)
Teremtő Uram a Mennyekben!
Adj erőt, hogy irányítani tudjam lovamat.
Adj gyengéd kezet, és tiszta gondolatokat.
Add, hogy megértsem őt, és ő is megértsen engem.
Te valami különös szeretettel töltötted meg szívemet ezek iránt a teremtmények
iránt s én ígérem neked, hogy ezt soha nem tévesztem szem elől.
Lelkemet megajándékoztad az irántuk való mély tisztelettel, ami
nem, hogy gyengűlne, de egyre inkább erősödik bennem az évek multával
Add, hogy mindig elakadjon élegzetem, mikór a napsugár érinti őket.
Add, hogy mindig összeszoruljon tórkom, mikor meghallom nyerítésüket.
Add, hogy mindig édesnek érezzem a széna és a bontatlan zab illatát.
Add, hogy mindig mosolyra késztessen, mikor egy meleg orr érinti kezemet.
Élvezem egy forró nap örömét a farmon,
a vágtató ló méltósága és gyönyörűsége láttán égni kezd a szemem,
a patadobogás hallatán elszorúl a szívem.
add, hogy ez mindig így legyen.
Teremtőm!
Adj nekem törelmet, mert a lovak olyanok, mint a vitorlába fogott szél, s a befogott szél szeszélyes.
Add, hogy ne ijesszem meg őket és ne ártsak nekik.
Ehelyett mutasd meg a természetes utat hozzájuk, hogy megértsem őket.
De mindezek felett, Uram, töltsd meg velük az életem!!
Ha majd itt kell hagynom ezt a világot, ne küldd lelkem olyan mennyországba, ahól ők nincsenek velem.
Mert a szeretet megtisztítja az életemet, s ezért én óvóm ezt az érzést és mindig áldani fogom érte a nevedet.
Ámen!
